Öröklődés generációkon át

A géneken kívül számos más tényező is szerepet játszik abban, hogy miként alakul egészségi állpotunk. Ilyen tényezők a születés előtti állapotok, metabolikus zavarok, a kulturális környezet, táplálkozási szokások és az egyéb átélt traumák.

Ezen tényezők hatásainak a veszélye abban rejlik, hogy nem azonnal tapasztaljuk meg, hanem sokszor jóval később, évek múlva jelentkezik csak a következmény. A fenti tényezők a normálisnál érzékenyebbé tehetik a sejteket egy-egy betegségre. Azonban a betegség kialakulásához még arra is szükség van, hogy a kritikus időszakban jelen legyen egy a külső vagy a belső környezetből származó “kiváltó” anyag, hatás is.

Külső hattások lehetnek például a szteroidok közé tartozó férfi és női (androgén és ösztrogén) hormonok, vagy a környezetünkben – vízben, levegőben és a táplálékokban – egyre nagyobb mennyiségben jelenlévő szteroid-típusú molekulák.

Belső hatásként megemlíthetjük a stressz és az érzelmek hatását, amik szintén hozzájárulnak a hormonális szintünk megváltozásához és így a metilációs folyamatok változásához testünkben. Amennyiben a metilációs szint megváltozik, úgy az befolyásolja az úgynevezettt epigenetikai mintázatot, amit a géneinkkel együtt szüleinktől, és az ő szüleiktől, azaz a felmenő generációktól örököltünk. Ez a mintázat azonban csak akkor aktivizálódik a jelenben, amikor a már említett kiváltó hatások belobbantják ennek működését.

Ezek alapján fontos vizsgálni és kezelni a transzgenerációs, azaz generációkon átívelő hatásokat.

Egy svéd vizsgálatban például az ország északi csücskében élő családok több generációját tanulmányozták. Azokban az években, amikor igen rossz volt a termés, a mostani nagyszülők – akik akkor még 9-12 éves gyerekek voltak – szinte éheztek, a túltápláltság nem volt jellemző. A vizsgálat szerint a nagyapák megszorított étrendje a fiúunokák élethosszát, míg a nagyanyák éhezése viszont a lányunokák életét hosszabbította meg.

A generációs, pszichogenetikus stressz egy olyan élethelyzetet ír le, mellyel valamely előző generáció küzdött, azt a viselkedésmintát, modellt jelenti, mellyel az előző generáció valamely traumatikus élethelyzetet sikertelenül kezelt – s aztán örökül adja a következő generációnak.

Anna 34 éves nő, aki alvászavarokkal, és erőteljes szorongással keresett meg. Mindezt egyfajta zárkózottság is kísérte. Elvált, egy gyermek édesanyja, új párjával él együtt, aki külföldön dolgozik. Ő maga munkanélküli, ami szintén nagy teherként nehezedett rá. Az anamnézis felvétel során részletesen felvázoltuk a családfáját, és kitértünk a 3. generációig azaz a nagyszülőkig minden családtag életére, betegségére, viselkedésére, habitusukra, családi kapcsolataikra és viszonyaikra.

Az anamnézis felvétel során feltárult előttünk egy kép ami a család női tagjait érintette: Anna anyukáját, az anyai nagymamáját és talán az ő anyukáját is, de erről konkrét információ nem állt rendelkezésre. Anna felismerte, hogy a család nő tagjai mindannyian hasonló módon szorongtak, de erről soha nem beszéltek. A családjukban a nők erősek voltak, de időnként gyengévé váltak, mert olyan élethelyzetbe kerültek, amiről azt hitték nem tudják kezelni, és ilyenkor a felelősséget mindig másra hárították, másban keresték a hibát.

A Transzgenerációs Epigenetikus Kineziológia Generációs oldási menetével dolgoztunk a poblémáján. Anyai vonalon a 4. generációs nagymama történetét kellett feldolgozni. Kiderült, hogy a generációs előd (a dédnagymama) egyedül érezte magát mert sokáig várta férjét, akit elvittek a háborúba. Hosszú évek után a férje megjött, és megígérte, hogy attól kezdve mindig együtt lesznek. Ennek ellenére a dédnagypapa ismét elment dolgozni egy messzebb lévő vidéki városba. A nő úgy érezte, hogy becsapták. A férfi megígérte, hogy együtt lesznek, de az ismét egyedül hagyta, azért hogy pénzt keressen, azért hogy jobb módban éljenek. Amikor a férfi el akart menni, akkor azt mondta neki, hogy “inkább szegényen éljünk, de együtt legyünk mindig”, de a férfi nem hallgatott rá.

Anna ekkor értette meg a párhuzamot a generációs előd által átélt csalódottság és saját élete között. Férje őt is becsapta, ezért elhagyta őt, majd új párja – miután megismerkedtek – kiment külföldre dolgozni. Ettől Anna ismét csalódottnak érzte magát, mert elhagyták. Ez volt az az esemény a jelenben, ami felélesztette a generációsan öröklődő csalódást és kiváltotta a szorongást. Annát nem érdekelte, hogy mennyi pénzt keres a párja kint, inkább vele lett volna még szerényebb körülmények között is.

A csalódás okozta feldolgozatlan generációs minta – “A férfiak megígérnek valamit, majd becsapnak és egyedül hagynak!” – ismétlődött, és az ezáltal okozott feszültség jelent meg szorongás formájában.

Amikor generációs stressz oldására van engedélyünk, ez azt is jelenti, engedélyünk van letenni azt a terhet, melyet generációk hurcoltak és adtak tovább – így az utánunk következőknek már nem kell ezzel a teherrel élniük.

Anna szorongása az oldás után megszűnt, alvászavara rendeződött, már végig tudta aludni egyedül is az éjszakát. 2 hét múlva talált magának munkát, a párjával történt beszélgetés után pedig a férfi magától bejelentette, hogy elege van a külföldi munkából és inkább hazajön.

Vannak tehát olyan esetek, amikor célszerű tisztázni, hogy a generációban történt-e olyan esemény, amivel foglalkoznunk kell az oldás során, aminek a hatása a kliens életében meghatározó lehet a problémájával kapcsolatban.

Gál Attila

***

A szerző a Transzgenerációs Epigenetikus Kineziológia tanárom, a módszer egyik megalkotója, a cikk forrása: www.epigenetika.hu

About Pozsgai Nikoletta

Hivatásom az emberek segítése minden lehetséges módon és eszközzel. Mindehhez tanári, természetgyógyászati végzettségeim (életmód tanácsadás-és terápia, kineziológia), tréneri és tanácsadói tapasztalatom adja az alapot, derűs és optimista személyiségem a megtartó erőt, az empátia és szeretet a kommunikációs csatornát:)